Miért vállalom mindezt?

37 éves, elvált, két gyermekes édesanyja vagyok, könyvelőként dolgozom. Jelenleg a kihívásoknak élek. Két évvel ezelőtt teljesen megváltozott az életem, ami arra sarkallt, hogy újabb és újabb célokat tűzzek ki magam elé. Az egyik az volt, hogy a sportot, ami fiatalkorom szerves részét képezte, visszahozzam a mindennapjaimba. A személyiségem egyik legjellemzőbb vonása, hogy ha belekezdek valamibe, annak ezer százalékig odaadom magam. Ezért kemény edzéseket választottam, és rögtön magasra helyeztem a lécet. Beneveztem magam a tavaly áprilisi félmaratonra, amire mindössze 3 hónap alatt készültem fel több éves kihagyás után. A sikeres verseny után csak még jobban fellelkesültem, és további megmérettetéseken vettem részt. Különböző távú és nehézségű versenyeken indultam. Most ismét a 21 km-en próbálom ki magam. A sport mellett életem legfontosabb részét a gyermekeim teszik ki. Ők azok, akik erőt adnak nekem, és nekik köszönhetem azt is, hogy az első versenyemen célba értem. Lelkes várakozásuk és az, hogy közösen léptük át a célvonalat, felejthetetlen élményt nyújtott. Így teljesen egyértelmű volt számomra, hogy idén Nagykövet leszek. Nem is találhattam volna ennél testhezállóbb feladatot, hiszen a szenvedélyemmel egyúttal segítséget is nyújthatok gyermekeknek és családjaiknak. Azért, hogy ők is átélhessenek olyan pillanatokat, amiket én a tavalyi futásomkor.

Köszönjük, hogy Te is segíted a Gyermek­roham­kocsi munkáját!

U.I.
Ha érdekel, akkor itt megnézheted a többi Futónagykövet felhívását is.